Az úton (ami kb. tíz perc lehetett) próbáltam nem remegni az izgalomtól, de hát... első nap a suliban, elég para. Az út melletti bokrok alól kis süni orrokat lehetett látni, a fákon madarak és mókusok.
-Apa. -Szólalok meg halk hangon.
-Igen? -Mosolyog bele a visszapillantó tükörbe.
-Imádom ezt a várost.
-Örülök. -Bekanyarodunk egy kis utcába és ekkor pillantottam meg az iskolát.
-Az lenne? -Mutatok előre.
-Igen.
Amíg odaértünk csendben néztem az épületet és gondolatban már láttam ahogyan ott szerencsétlenkedek az aulában. Amikor lefékezett apu a bejárat előtt lehajtott fejjel szálltam ki.
-A srácoknak nyolc órájuk van, neked csak hét, ha akarod érted jövök csak híj, viszont ne utánuk érj haza, okés? -Néz rám.
-Persze értettem. -Mosolygok és becsukom az ajtót.
Nagy levegőt veszek és belépek a kapun. Egy rendezett, szép kertet láttam aminek a két szélén foci és kosárpálya van, pár pingpong asztal és igazán érdekes kis nyitott házikó. Ahogy méregettem az udvart észre kell vennem, hogy elértem a nagy üveges ajtót. Kinyitom és besétálok. Ahogy beérek meglátom az óriási aulát, a szekrényeket amik szép katonás sorban állnak a bal oldali falnál. Egy csomó tini rohangál, beszélget vagy smárol.
-210-es terem. 210-es terem. -Ismételgetem halkan miközben a lépcsőn felfelé sétálok. Aztán beugrik, hogy meg kéne találnom az osztályfőnökömet. Szuper... mi is volt a neve valami Kristin Strauss... vagy Strausen... mindegy! Odasétálok a tanári elé és amikor benézek... a német tanár urak tényleg mind... olyan "woah de szexi" alkatúak?! Vagy csak én tévedtem el? Ahogy ezen gondolkoztam megszólított egy alacsony, göndör szőke hajú zöld szemű nő.
-Szia, kit keresel?
-Ööö... Jó napot én... őszintén pontosan nem tudom... új vagyok... a 10.b-be járok és az osztályfőnökömet keresem, csak rossz a névmemóriám. Kristin Strau...
-Kristin Strauss. Te pedig Emylia Meekin vagy. -Nyújtja felém a kezét. Mosolyogva kezet fogok vele és bólogatok.
-Tényleg borzalmas a névmemóriám, sajnálom.
-Semmi baj, gyere. -Invitál be egy másik terembe, ahol egy szemüveges, magas, középkorú nő ül.
-Jó napot. -Köszönök halkan.
-Jó napot. -Válaszol a nő robotosan.
-Ő lenne Emylia, pár papírt még el kéne intézni.
-Értem gyere Emylia. -Elég savanyú arccal megyek a nőhöz, hisz ki hív egy tinédzsert a teljes nevén? Vagy itt Németországban nem egyértelmű az Emy? -Ezeket vidd haza és mutasd meg a szüleidnek, a beiratkozásoddal kapcsolatos pénzügyek. Tőled meg ide kérek egy aláírást, hogy átvetted. -Aláírom a lapot, felmarkolom a szüleimnek szánt "pénzügyekkel kapcsolatos" papírokat és az ajtó felé veszem az irányt.
-Viszont látásra...
-Frau Schuster. -Bólintottam mosolygósan, mivel vissza nem tudtam volna mondani a nevét, így inkább gyorsan ki is mentem. Az ajtón kívül nagyot sóhajtottam és újra nekiindultam a lépcsőknek. Ahogy felértem az első emeletre megszólítottam egy alacsony, barna hajú srácot.
-Szia, nem tudod véletlenül, hogy hol van a 10.b? Új vagyok.
-Szia, jót kérdezel én is új vagyok. -Erre mindketten felnevetünk. -De azt tudom, hogy a tizedikes osztályok fent vannak a másodikon, az unokatestvérem ide jár.
-Köszi, viszlát. -Mosolygok és elindulok a második emeletre. Amikor felérek szembe találom magamat a 10.b-vel.
-Szuper. -Motyogom halkan. Belépek és egy elég állatszagú terembe találom magamat. Mindenki a padokon beszélget, de ahogy becsukom magam mögött az ajtót felém néznek.
-Hello. -Köszönök halkan. Körülnézek és meglátok egy üres helyet. Odasietek és megkérdezem a mellette ülő gyereket szabad-e a hely.
-Aha ülj le. Új vagy? -Kérdezi egy koromfekete középhosszú hajú lány.
-Igen. Emy. -Mosolygok miközben leülök.
-Anja. Te nem német vagy, ugye? -Néz rám sejtelmes tekintettel.
-Nem, ausztrál, de igazából, már mindenféle állampolgár voltam.
-Elszöktél otthonról?
-Jaj, dehogy csak a szüleim zoológusok, sokat költözünk.
-Értem. Akkor dzsungelcsaj üdv itt. -Félmosolyra húzom a számat és halk nevetéssel veszem elő az órarendemet.
-Szia angyal Max Wirtz vagyok. -Kacsint rám egy szőke srác.
-Emy, de esélytelen. -Húzom össze az ajkaimat.
-Mindegy majd szakítasz. -Kacsint és tovább megy.
-Amúgy rendes srác, csak a többiek előtt nyomatja ezt a full menőséget. -Mondja Anja.
-Köszi. Még kire kell odafigyelnem? -Súgom.
-Látod azt a raszta hajú csajt? Na ő a barátnőm, szóval ha bántod meghalsz. -Kicsit erőltetetten nevetek majd bólintok. -Az a falka srác -mutat a padon ülős társaságra. -csak ártanak neked, meg mindenkinek, szóval inkább kerüld el őket. Ott azok a nyomik. -bök rá néhány olvasgató lányra/fiúra. -A többiek normálisak. -Mosolyog és feláll.
-Kösz. -Én is felállok és előveszem a könyveimet az első órámra, ami ebben a teremben lesz.
-Jól áll a vörös. -Hallok meg egy mély hangot.
-Kösz. -Fordulok a hang felé.
-Uhh és előröl még szebb vagy. -Mosolyog.
-Köszi, de
-Foglalt vagy, gondoltam -Amúgy nem azért mondtam, tudod nem jössz be. Meg úgy általában a lányok nem jönnek be.
-Vagyis...
-Igen meleg vagyok. Csak gondoltam idejövök.
-Emy vagyok. -Nyújtom felé a kezem.
-Max. -Mosolyog. -És mi járatban erre Emy? Sose láttalak.
-Hát már vagy tíz éve nem voltam Németországba. A szüleim zoológusok és sokat költözünk. De mindig is imádtam ezt a helyet.
-Menő lehetett.
-Hát... annyira azért nem... nincs túl sok ismerősöm a korosztályomból... -És ekkor életemben először meghallottam a csengőt. Nem tudom mért, lehet, hogy ez alap benne van az emberekbe, de kirázott tőle a hideg.
-És ki a szerencsés?
-Tessék? -Kérdezek vissza értetlenkedő arccal.
-Foglalt vagy, nem?
-Ja... egy tizenegyedikes, Sebastian.
-Ajj, még a srác is jó... máris utállak titeket. -Nevet.
-Köszi. -Én is nevetek miközben beleboxolok a vállába. Aztán bejön egy tanár és mindenki megáll a helyén. Mellém áll Anja és ezennel vége a jókedvnek, mindenki üveges tekintettel néz előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése