Családias közeg 3. fejezet

A csípőmre raktam a kezem és utoljára körül néztem. 
-Fenébe! -Szólalok meg dühösen. Megfordulok és egy böszme nagy emberrel találom magam szembe. -Ööö... elnézést. -Fordulok vissza. -Basszus! Ez angol volt... -Megtörlöm a homlokom majd ÚJRA visszafordulok, de addigra már eltűnt az emberem... remélem megértette. Sóhajtok és a cuccommal együtt kimegyek a tömegből. Ahogy kijutottam nekitámaszkodtam a falnak és az ajtót (remélem egyetlen) figyeltem. Kb. már húsz perce várok, végül megunom és oda megyek az első emberhez. 
-Elnézést. Nem látott bent három ideges embert akik fel alá keresnek egy Emmy-t? 
-Rájuk gondolsz? -Mutat a pasas három idiótára akik a padokon állva keresnek.
-Ööö... nem, de köszönöm. -Lenézek majd odasétálok és lerángatom anyut a padról.
-Kicsim! -Ölel át.
-Nyugi már, élek. 
-Merre voltál? -Röhög Sammy. 
-Kint vártalak titeket, de nálatok az egyszerű dolgok nem válnak be...
-He, he... -Ölel át apa.
-Mehetünk?! -Elindulok kifelé és közben hátra-hátra néznek nehogy megint eltűnjenek. Beülünk egy taxiba és mire oda jutnánk, hogy beszélgessünk előkapom a telefonomat és elkezdtek játszani.
-Emmy... kérlek elraknád? -Mondja anya miközben a vállamat simogatja.
-Ok... -Zsebre vágom a mobilom és kinézek az ablakon. 

-Itt jó lesz köszönöm! -Mondja apa és rámutat egy panzióra. A taxis megáll és ránéz a taxiórára.
-7.55 lesz. -apu adott 7.60-at majd kiszálltunk.
-Szép kis hely. -Mosolyodom el.
-Jé... van ami még tetszik nyuszi? -Apu gúnyos vigyorától azonnal ötévesnek éreztem magam.
-Nekem sok minden tetszik... pl.: Bruno Mars! -Apa forgatja a szemeit majd belépünk a kapun. A tulaj megmutatja a lakrészünket és elmegy apuval beszélni. Én célirányba veszem a szélső szobát és jelzés képen ledobom a cuccomat az ágyra és eldőlök. Lehunyom a szemem és el is alszom. 

-Mini... Kelj fel. -Suttog anyu. Ki mennénk! Kinyitom a szemem és elmosolyodom.
-Végre! -Felülök és belenézek a tükörbe. -Fel fognak ismerni? 
-Pont téged fognak elfejetni, biztos. 
-Hölgyek! -Nevetve futok ki az erkélyre ahol apu áll. 
-Sietnénk? -Nézek rá majd a konyhába megyek és előveszek egy kis sajtot. Lemegyek és megállok a kapuba. Anyuék is lejönnek és végre elindulunk.
-Még haza jövünk? -Nézek végig anyu elég kicsi táskáján. 
-Ott találkozunk a többiekkel.
-Aha... -Kinyitom a kaput és elgondolkozom. -A többiek alatt Sebastiant is érted?
-Igen... igen kicsim ő is ott lesz. -Apu ingerülten lép ki elém és beletúr a hajába.
-Jó, bocs hogy élek. -Megjelenik a tavalyi 'buli' ahol Sebastiant közelebbről megismertem. Imádni való srác magas és szőke. Vicces és okos. Muszáj volt beleszeretnem, de apu ennek nem örült... így azóta nem is láttam Sebastiant... apu egyik közeli munkatársának a fia, és gondolom ezért nem örülne ha jobban megismerkednénk... A gondolataimból egy faág szakított ki. Szó szerint! 
-Á, a francba is! -A kedves kis gally gyönyörűen kiszakította a pulcsim ujját. 
-Emm, komolyan! Figyelnél? -Anyu lép közelebb és segít kiszedni az ágakat belőlem. 
-Jaj, lányok csak pár méter! Ott van már a faház! -Felnézek és futni kezdek. Benyitok és szembe találom magam Lukassal. 
-Törpiri! -Átölel és feljebb húz az ajtóból.
-Úristen, te még nagyobb lettél! Hova nősz? -Csípőre rakom a kezem és a szemét keresem.
-Csak a te kedvedért! -Kacsint majd kinéz az ajtón. -Otthagytad az ősöket egyedül?
-Csak túlélik! -Körülnézek és meglátom. Raison-t 
-Hello Emmy. -Mellém áll és a hajamat piszkálja.
-Igen, megint gyönyörű a hajad! De nekem a pink jobban tetszett.
-Most a zöld jön be. -Raison hajmániás, állandóan festi és fésüli. Ezek mellett egy igazi kemény csaj.
-Itt van...
-Sebastian? -Nevet és felmutat. -Azóta be van zsongva hogy elmentél! Legyintek majd felmegyek a lépcsőn. Megpillantok egy nyitott ajtót.
-Kipp-kopp. -Lesek be.
-Emm! -Néz fel Sebastian. -Szia! -Feláll az ágyról és átölel.
-Uhh basszus.
-Miaz? -Néz végig magán majd ijedten bámul. 
-Ööö... állai izmos lettél! -Nevetek majd újra átölelem.
-Hiányoztál... a buli után nem is tudtunk találkozni.
-Apu enyhén falnak futott a gondolattól. -Elengedem majd beljebb lépek a szobába. -És itt volt valami érdekes?
-Nem nagyon... a kölykök viszont nagyon édesek. Két fiú és egy lány.
-Béna felállás... naa mindegy! -Halkan felnevet majd visszaül az ágyra. -És nálatok? 
-Pff... ne akard tudni... idegesítően hasonlóak a napjaim...
-Emmy! -Hallom meg apu hangját.
-Bocs hív a mester! -Megsimítom Sebastian kezét és lemegyek apuhoz. 

Repülőtér 2. fejezet

-Kicsim! -Szólít meg anyu.

-Hm? -Veszem ki a fülesemet.

-Lassan leszállunk, pakolj össze! -Eközben a gyönyörű szeméthalmomra mutat. Most mért? Én így szeretek utazni... 

-Lányok! -Fordul felénk apu. -Tippeljetek, ki fog várni minket a reptéren? 

-Ööö... a poggyászunk? -Nézek apura értetlen tekintettel.

-He, he... más tipp?

-Ha nem Taylor Lautner tőlem haza is mehet. -Dugom vissza a fülesemet és újraindítom a Roar-t. 

Fél szemmel látom, hogy apu meg anyu olyan "a TE lányod" nézéssel döfködik egymást, majd végre, hála istennek elhalkulnak és az utolsó másodpercekben még élvezhetem a félig saját kis világomat. Behunyom a szemem és képzeletben már kint vagyok az erdei kis viskónkba és Halfot gyűröm le a földre. Igen, ezt akarom csinálni! De még kismillió dolgot kell elintéznünk, állati.

Hirtelen el kezd a gép dobálni, kinyitom a szemem és az ablakon a kifutó szürke aszfaltját pillantom meg. Oldalra nézek és anyu biztató mosolyával találkozok. Visszamosolygok, majd pár perc múlva leszállunk a gépről. Nagyot szippantok a "friss" kifutói levegőből. Apu megfogja kezemet és elkezd húzni.

-Apa! 

-Sietnél? -Néz rám vigyorogva. Ijedten bukdácsolok át a sok bigyón ami a földön van. Ha apu ÍGY vigyorog, az szinte sose jó... anyu szemét keresem aki legalább annyira értetlen mint én. 

Amikor kiérünk a kézipoggyászokhoz meglátok egy ismerős arcot... ismerős? A világ legjobb arcát! Sikítva ugrok a nyakába.

-SAMMY!!!!!! -Elkap és erősen átölel. Sammy a keresztanyukám, vagyis apu húga és két éve kiment Ázsiába, ezek szerintem nemrég jött haza,

-Édes kis, Emmym, nagy lettél.

-Két év alatt még jó! -Elmosolyodom és apu felé nézek. 

-Na, de mesélj! Mi történt két év alatt?

-Hát... újra költöztünk -Forgatom a szemem. és most Amerikában lakunk... imádtam Görögországot!

-Tudom, kicsim... de ez egy ilyen élet.

-Ezt már megbeszéltem anyuékkal... vagyis ők beszéltek én meg festettem a körmeimet. -Gondolkodva nézek a semmibe majd megrázom a fejem. -De a te életed sokkal izgalmasabb! Szóval milyen Ázsia?

-Szép és nagy... sok a majom! -Nevetünk majd elindulunk anyuék felé. -Kedvesek az emberek, és egyes részeken írtó komolyan veszik a környezet védelmet. Sok mindent tanultam.

-Pasik?

-Alacsonyak... és nem Ausztrálok... -Hirtelen belemart az a szó a szívembe, Ausztrál... sose éltem az anyaországomba... anya már Erdélyben szült meg, öt évesen költöztünk Németországba és így tovább. Tudom ez király meg minden, de akkor is... gondolj bele,,, nem lenne egy hazád, egy Himnuszod ami a füleden jön ki és még se tudod teljesen... ha nem lenne egy zászló ami ott virít az iskolád épületén... ez nekem mind nincs!

-Értem... -Megfogom a csomagom és előkapom a mobilom. 

Pár perce már sétálunk... felnézek és MI A...?! Totál elkeveredtem! Sehol anyu vagy apu... de még Sammyt sem látom! Forgok párat majd feladom... felállok egy padra és onnan nézelődöm. Állati, eltűntek...

Utazás a falkához 1 fejezet

Pff... már megint ez a nyomi utazás... Annyira utálok utazni és közben hallgatni apu nagy, nagy álmait a következő terepszemléről.
 Persze imádok ilyenekre járni főleg, hogy közben a szüleimmel lehetek, de akkor is... 17 éves vagyok! Szeretnék olyan egyszerűen egyértelmű dolgokat csinálni, mint suliba járni vagy pasizni, de NEM NEM NEM, én két zoológus egyetlen lánya vagyok. Most épp Európába tartunk. Németországba. Megnézni, hogy a mi kis farkasfalkánk jól van-e. Azért nagyon menő dolog, hogy van egy falkánk nem?! DE! 

Falkám: A vezér pár Nina és Malvin Utánuk két kan jön (a két bátyám) Pete és Half, itt máris ki kell térnem. Half azért kapta ezt a nevet mert kiskorában egy új hímfarkas letépte az egyik fülét, így lett ő az én kis félfülű Halfom. Pete a testvére egy erős életrevaló fehér (!!) farkasfiú aki mindig jól combon harap! Imádni való nem?! 
Aztán jönnek a nőstények: Mandy, Koko és Lia. Ők az én nővérkéim, Koko a legfiatalabb hármuk közül, érdekes módon ő kék szemű.
Végül a falka legújabb és egyben legalsó tagja Littly akit én neveztem el. Ő az a farkas aki mindig nyüszög és behúzott farokkal járkál, sokszor merült fel bennem, hogy haza kéne vinni és nagy kutyusként felnevelni, mivel nagyon esetlen és apró. De apu utálja, ha bele akarok szólni a természetbe, pedig én csak Littlynek akarok jót...
Ezek mellett van pár kölyök is akik alig egy hete születtek. Nagyon kíváncsi vagyok már a kicsikre, és persze a többi rokonra is!

Mandy, Koko, Lia:

Littly:

Nina és Malvin:











Pete már nagyon:

Half kiskorában: