-Hm? -Veszem ki a fülesemet.
-Lassan leszállunk, pakolj össze! -Eközben a gyönyörű szeméthalmomra mutat. Most mért? Én így szeretek utazni...
-Lányok! -Fordul felénk apu. -Tippeljetek, ki fog várni minket a reptéren?
-Ööö... a poggyászunk? -Nézek apura értetlen tekintettel.
-He, he... más tipp?
-Ha nem Taylor Lautner tőlem haza is mehet. -Dugom vissza a fülesemet és újraindítom a Roar-t.
Fél szemmel látom, hogy apu meg anyu olyan "a TE lányod" nézéssel döfködik egymást, majd végre, hála istennek elhalkulnak és az utolsó másodpercekben még élvezhetem a félig saját kis világomat. Behunyom a szemem és képzeletben már kint vagyok az erdei kis viskónkba és Halfot gyűröm le a földre. Igen, ezt akarom csinálni! De még kismillió dolgot kell elintéznünk, állati.
Hirtelen el kezd a gép dobálni, kinyitom a szemem és az ablakon a kifutó szürke aszfaltját pillantom meg. Oldalra nézek és anyu biztató mosolyával találkozok. Visszamosolygok, majd pár perc múlva leszállunk a gépről. Nagyot szippantok a "friss" kifutói levegőből. Apu megfogja kezemet és elkezd húzni.
-Apa!
-Sietnél? -Néz rám vigyorogva. Ijedten bukdácsolok át a sok bigyón ami a földön van. Ha apu ÍGY vigyorog, az szinte sose jó... anyu szemét keresem aki legalább annyira értetlen mint én.
Amikor kiérünk a kézipoggyászokhoz meglátok egy ismerős arcot... ismerős? A világ legjobb arcát! Sikítva ugrok a nyakába.
-SAMMY!!!!!! -Elkap és erősen átölel. Sammy a keresztanyukám, vagyis apu húga és két éve kiment Ázsiába, ezek szerintem nemrég jött haza,
-Édes kis, Emmym, nagy lettél.
-Két év alatt még jó! -Elmosolyodom és apu felé nézek.
-Na, de mesélj! Mi történt két év alatt?
-Hát... újra költöztünk -Forgatom a szemem. és most Amerikában lakunk... imádtam Görögországot!
-Tudom, kicsim... de ez egy ilyen élet.
-Ezt már megbeszéltem anyuékkal... vagyis ők beszéltek én meg festettem a körmeimet. -Gondolkodva nézek a semmibe majd megrázom a fejem. -De a te életed sokkal izgalmasabb! Szóval milyen Ázsia?
-Szép és nagy... sok a majom! -Nevetünk majd elindulunk anyuék felé. -Kedvesek az emberek, és egyes részeken írtó komolyan veszik a környezet védelmet. Sok mindent tanultam.
-Pasik?
-Alacsonyak... és nem Ausztrálok... -Hirtelen belemart az a szó a szívembe, Ausztrál... sose éltem az anyaországomba... anya már Erdélyben szült meg, öt évesen költöztünk Németországba és így tovább. Tudom ez király meg minden, de akkor is... gondolj bele,,, nem lenne egy hazád, egy Himnuszod ami a füleden jön ki és még se tudod teljesen... ha nem lenne egy zászló ami ott virít az iskolád épületén... ez nekem mind nincs!
-Értem... -Megfogom a csomagom és előkapom a mobilom.
Pár perce már sétálunk... felnézek és MI A...?! Totál elkeveredtem! Sehol anyu vagy apu... de még Sammyt sem látom! Forgok párat majd feladom... felállok egy padra és onnan nézelődöm. Állati, eltűntek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése