A csípőmre raktam a kezem és utoljára körül néztem.
-Fenébe! -Szólalok meg dühösen. Megfordulok és egy böszme nagy emberrel találom magam szembe. -Ööö... elnézést. -Fordulok vissza. -Basszus! Ez angol volt... -Megtörlöm a homlokom majd ÚJRA visszafordulok, de addigra már eltűnt az emberem... remélem megértette. Sóhajtok és a cuccommal együtt kimegyek a tömegből. Ahogy kijutottam nekitámaszkodtam a falnak és az ajtót (remélem egyetlen) figyeltem. Kb. már húsz perce várok, végül megunom és oda megyek az első emberhez.
-Elnézést. Nem látott bent három ideges embert akik fel alá keresnek egy Emmy-t?
-Rájuk gondolsz? -Mutat a pasas három idiótára akik a padokon állva keresnek.
-Ööö... nem, de köszönöm. -Lenézek majd odasétálok és lerángatom anyut a padról.
-Kicsim! -Ölel át.
-Nyugi már, élek.
-Merre voltál? -Röhög Sammy.
-Kint vártalak titeket, de nálatok az egyszerű dolgok nem válnak be...
-He, he... -Ölel át apa.
-Mehetünk?! -Elindulok kifelé és közben hátra-hátra néznek nehogy megint eltűnjenek. Beülünk egy taxiba és mire oda jutnánk, hogy beszélgessünk előkapom a telefonomat és elkezdtek játszani.
-Emmy... kérlek elraknád? -Mondja anya miközben a vállamat simogatja.
-Ok... -Zsebre vágom a mobilom és kinézek az ablakon.
-Itt jó lesz köszönöm! -Mondja apa és rámutat egy panzióra. A taxis megáll és ránéz a taxiórára.
-7.55 lesz. -apu adott 7.60-at majd kiszálltunk.
-Szép kis hely. -Mosolyodom el.
-Jé... van ami még tetszik nyuszi? -Apu gúnyos vigyorától azonnal ötévesnek éreztem magam.
-Nekem sok minden tetszik... pl.: Bruno Mars! -Apa forgatja a szemeit majd belépünk a kapun. A tulaj megmutatja a lakrészünket és elmegy apuval beszélni. Én célirányba veszem a szélső szobát és jelzés képen ledobom a cuccomat az ágyra és eldőlök. Lehunyom a szemem és el is alszom.
-Mini... Kelj fel. -Suttog anyu. Ki mennénk! Kinyitom a szemem és elmosolyodom.
-Végre! -Felülök és belenézek a tükörbe. -Fel fognak ismerni?
-Pont téged fognak elfejetni, biztos.
-Hölgyek! -Nevetve futok ki az erkélyre ahol apu áll.
-Sietnénk? -Nézek rá majd a konyhába megyek és előveszek egy kis sajtot. Lemegyek és megállok a kapuba. Anyuék is lejönnek és végre elindulunk.
-Még haza jövünk? -Nézek végig anyu elég kicsi táskáján.
-Ott találkozunk a többiekkel.
-Aha... -Kinyitom a kaput és elgondolkozom. -A többiek alatt Sebastiant is érted?
-Igen... igen kicsim ő is ott lesz. -Apu ingerülten lép ki elém és beletúr a hajába.
-Jó, bocs hogy élek. -Megjelenik a tavalyi 'buli' ahol Sebastiant közelebbről megismertem. Imádni való srác magas és szőke. Vicces és okos. Muszáj volt beleszeretnem, de apu ennek nem örült... így azóta nem is láttam Sebastiant... apu egyik közeli munkatársának a fia, és gondolom ezért nem örülne ha jobban megismerkednénk... A gondolataimból egy faág szakított ki. Szó szerint!
-Á, a francba is! -A kedves kis gally gyönyörűen kiszakította a pulcsim ujját.
-Emm, komolyan! Figyelnél? -Anyu lép közelebb és segít kiszedni az ágakat belőlem.
-Jaj, lányok csak pár méter! Ott van már a faház! -Felnézek és futni kezdek. Benyitok és szembe találom magam Lukassal.
-Törpiri! -Átölel és feljebb húz az ajtóból.
-Úristen, te még nagyobb lettél! Hova nősz? -Csípőre rakom a kezem és a szemét keresem.
-Csak a te kedvedért! -Kacsint majd kinéz az ajtón. -Otthagytad az ősöket egyedül?
-Csak túlélik! -Körülnézek és meglátom. Raison-t
-Hello Emmy. -Mellém áll és a hajamat piszkálja.
-Igen, megint gyönyörű a hajad! De nekem a pink jobban tetszett.
-Most a zöld jön be. -Raison hajmániás, állandóan festi és fésüli. Ezek mellett egy igazi kemény csaj.
-Itt van...
-Sebastian? -Nevet és felmutat. -Azóta be van zsongva hogy elmentél! Legyintek majd felmegyek a lépcsőn. Megpillantok egy nyitott ajtót.
-Kipp-kopp. -Lesek be.
-Emm! -Néz fel Sebastian. -Szia! -Feláll az ágyról és átölel.
-Uhh basszus.
-Miaz? -Néz végig magán majd ijedten bámul.
-Ööö... állai izmos lettél! -Nevetek majd újra átölelem.
-Hiányoztál... a buli után nem is tudtunk találkozni.
-Apu enyhén falnak futott a gondolattól. -Elengedem majd beljebb lépek a szobába. -És itt volt valami érdekes?
-Nem nagyon... a kölykök viszont nagyon édesek. Két fiú és egy lány.
-Béna felállás... naa mindegy! -Halkan felnevet majd visszaül az ágyra. -És nálatok?
-Pff... ne akard tudni... idegesítően hasonlóak a napjaim...
-Emmy! -Hallom meg apu hangját.
-Bocs hív a mester! -Megsimítom Sebastian kezét és lemegyek apuhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése