-Nem zavarok? -Még mindig némán meredtem apura aki éppen egy kis őzgidát tart.
-Nem, csak eltűntek a jegyzeteim... kéne a sulihoz. De ki ez a csöppség? -Sebastian apu mellé lép és érdeklődően néz a kicsire.
-Az út szélén volt... elütötték az anyját. Em, jól vagy? -Kéz rám apu.
-Aha... -Éreztem, hogy ha megszólalok újra könnyes lesz a tekintetem, így csak némán felálltam és én is kíváncsian néztem apura.
-Segíteni kéne...
-Miben? -Kérdezek vissza eggyel magabiztosabb hangon.
-Helyet keresni neki, plusz etetni... nekünk izé anyáddal szóval...
-Van dolgotok ami titkos, értem... semmi gond elvállalom! -Azzal kiveszem apu kezéből a őzikét és elindulok lefelé.
-Kösz...
-Ne segítsek? -Kérdezi Sebastian.
-Ráér az máskor? Beszélnünk kéne... tudod...
-Aha... okés... -Ezzel becsukta az ajtót. Még párszor vissza akartam lépni, de inkább a kicsire koncentráltam és elmentem a kis házba, ahol annak idején Half-ot nevelgettük.
Elég poros volt minden... kerestem egy rongyot belecsavartam a kicsit és befektettem a spéci kiságyba amit még Jeremy készített. Kinyitottam az ablakot és letörölgettem a polcokat.
-Na picur milyen? Kicsit régi, de megteszik nem? -Amikor ránézek a kis gida már lehunyt szemekkel szuszogott. Becsukom az ablakot, csak résnyire hagyom nyitva, majd visszamegyek a házba. Sebastian és Lukas a konyhában ültek és beszélgettek.
-Komolyan? És ezt képesek eltitkolni... szia Emy hogy vagy? -Lukas olyan arcot vágott, mint ha valami véres titkot árult volna el...
-Sziasztok... ööö... egy takaróért jöttem, hideg van a kis házban.
-Várj hozok egyet. -Ugrik fel Lukas, Sebastian pedig gyűlölködő szemekkel néz rá.
-Miről beszéltetek? -Ülök le mellé.
-Átlagos dolgokról... -Beletúr a hajába és a körmeit (?!!) nézegeti.
-Vagyis, valami újról és titkosról.... köze van apuhoz és amit levágott a szobában?
-Aham...
-Akkor tudod miről van szó.
-Igen...
-És nem fogod elmondani...
-Nem. -Ekkor Lukas a kezembe nyomott egy régi huzatot és szótlanul nézte Sebastiant.
-Megijesztetek... de áh nem érdekeltek! -Kimegyek a házból egyenesen a kis újonchoz, majd amikor beérek szuper halkan letérdelek hozzá és belecsavarom a lepedőbe, majd becsukom az ablakot. Megsimítom a fülét és halkan énekelni kezdek.
-...Sose félj, mert már biztos kezekben alszol, Ne aggódj Emy itt lesz neked... -Még dúdolgatok mikor apa belép egy nagy cumisüveggel.
-Nem zavarok? -Suttog.
-Mért kérdezed, ha úgy is bejössz? -Felállok és átölelem. -Van tejpor?
-Persze, itt az első adag, még kicsit meleg várj vele pár percet.
-Nyugodtan alszik... köszönöm.
-Mit?
-Hogy, elterelted a figyelmemet ezzel a picurral.
-Tényleg mi legyen a neve? -Ránézek a gidára aki éppen a takarót rágcsálja.
-Lány? Nem is néztem....
-Igen lány, szóval?
-Ööö nem tudom... pl ribizli? olyan picike az orra, és nagyon puha.
-Ribizli... tetszik! -Kacsint majd megpuszil. -A fiúkkal nem tudod, hogy mi történt?
-Mi... mi történtünk... de valaki elmondja, hogy mi folyik itt? Olyan furcsák vagytok.
-Jó úgy is jogod van tudni... -Mély levegőt vesz apu amitől kiráz a hideg. -Lenne itt pár dolgunk...
-Az szuper!
-Az... -Mosolyog -Anyagot kell gyűjtenünk, a farkasok populációjáról. Tudod, hányan vannak, abból mennyi nőstény, hím ilyesmi.
-Igen eddig oké... de nem EZ a titok!
-Ez ugye elég hosszú dolog, így maradunk még egy ideig... meg utána is... -Mosolyodik el még jobban apu.
-Vagyis...
-Vagy ide fogunk költözni, csak sok vele a dolog azért alszol pl itt mert a szállóban kész őrültek háza van. -Hangtalanul ugrok apu nyakába és sírós hangon szólalok meg.
-Ezt mért nem akartátok elmondani?
-Mert semmi se biztos... az biztos, hogy még maradunk legalább fél évet, de a többi nem... ezért.
-Annyira örülök! -Rámosolygok apura majd a tej után nyúlok. Kicsit felrázom majd a csuklómra csöppentek belőle. Ribizli felé nyúlok és az ölembe veszem, ahogy a cumisüveg a szájához ért elkezdett inni.
-Gyönyörű ugye?
-Az... és eszik!
-Persze, még alig pár napos. Nem érzi még annyira az anyja hiányát... jó pótmama leszel.
-Köszi. -Ribizli szája szélén elkezdett kifolyni a tej így egy kicsit megdöntöttem, hogy ne folyjon annyi ki belőle.
-Akkor én megyek is...
-Várj!
-Igen?
-Miről beszéltél Sbeastiannal?
-A költözésről... de majd a többit ő mondja. Idehívjam? Persze, ha megtalálom.
-Igen, kérlek. -Felnézek apura aki valahogy más lett, nem őrül meg a tudattól, hogy van egy srác, aki nem csak egy barát... olyan nyugodt most...
Kisétál majd a kicsi lassan elengedi az üveget. Elveszem előle és megnézem mennyit ivott. Hát... nem az egészet, még maradt, de azért elég szép adagot felhajtott.
-Kopp-kopp. -Lép be Sebastian.
-Szia, pont most lakott jól. -Leül mellém és Ribizli füleit kezdi el simogatni.
-Mi lett a neve?
-Ribizli... lány.
-Gondoltam.
-Miből?
-Hát, szökne az öledből... -Halkan nevetni kezdtünk majd visszatettem az "ágyába".
-Miről beszéltetek apuval? Mondta, hogy ide költözünk... valameddig.
-Igen, nos... ugye, ha itt vagy itt kell enned, aludnod, tanulnod... én az utóbbival foglalkoztam.
-Vagyis? -Nézek a szemébe.
-Azt mondta anyukád, hogy járj iskolába... ne magántanárhoz... -Halk sikítással öleltem át.
-Szóval diák leszek?
-Igen... a beiratkozásod, könnyen, ment mivel mi is oda járunk Lukassal. Hétfőn kezdesz.
-Kicsim! -Csókolom meg. -De várj hétfőn? most van péntek...
-Őszi szünet volt...
-Tényleg? Jó tudni... de pl olyanok, hogy tankönyvek?
-Irtó nehéz volt megszerezni őket, anyukád dühöngött is miatta egy sort, de a szállótokon vannak.
-És ezt minek titkoltátok?
-Mert... őszintén nem tudom... a szüleid ötlete volt, hogy hallgassak róla.
-Mindegy akkor ööö mit kell tudnom?
-Ez egy biológiára szakosodott gimi. Nincs vele semmi baj, a szabályok logikusak és a követelmények is teljesíthetőek.
-Jól hangzik... és eggyel lejjebb járnék, mint te?
-Igen egy évfolyammal alattam lennél, Lukasnak ez az utolsó éve.
-Milyen osztályba megyek majd?
-Kis létszámú osztályok vannak, te ugye 10-be mész majd, asszem 10.b, de nem tuti. Azt viszont tudom, hogy az osztály egésze felső fokú biológiát és kémiát tanul, állítólag az nagyon megy.
-Igen az elméletét tényleg tudom...
-A többi tantárgyat, meg majd megismered.
-Szuper! -Felállok ránézek a kicsire aki nyugodtan alszik, majd megfogom Sebastian kezét és kihúzom a kis házból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése