Zöld szemű angyal. 4. fejezet

-Mizu? -Állok meg apu mellett.
-Megkeressük Malvint és a többiket?
-Mekkorák a kicsik? -Kilépek a házból és körül nézek.
-Most lesznek egy hónaposak. Már járkálnak.
-Csak mi megyünk? -Nézek újból körül. Apa elmosolyodik.
-Anyádnak állítólag valami fontos megbeszélni valója van... nem fogom megvárni! -Kacsint és megfogja a kezem -Megyünk?
-Még jó! -Fúrom bele az arcom apu pulcsijába. 
   Már sétálunk egy jó ideje amikor végre megmozdul valami.
-Apu...
-Halkan. -Elenged és meggörnyedve meg a mozgás irányába. Én mögötte állok és erősen figyelek. 
-Na? -Ekkor egy kék szempárt pillantok meg. -Koko? -Apu mosolyogva bólogat. 
-Gyere már ki. -Nyúl a szempár felé. Ekkor Koko megnyalja apu kezét majd előjön a rejtekéről. 
-Kicsi Kokóm! -Sétálok oda. 
  Hátrébb lép, de nem fél. Mélyen beleszagol a levegőbe majd teljesen kijön a tiszta terepre. Leül és rám néz. Lassan leülök mellé és a kezemet az arcához emelem. Megszagol majd megnyal. Megsimítom a fülét.
-Elképesztő, hogy még mindig emlékszik ránk. -Apu is leül és ő is megsimítja a szukát.
-És még ők a hülyébb faj... pff... egy ember napok alatt elfelejt... -Apu nem szól semmit csak egyetértően bólogat. Pár perc múlva Koko feláll és a bokor felé megy. Ekkor egy ismerős vakkantásra lettem figyelmes.
-Ez Half...
-Bizony! -Követjük Kokot és pár méter után elénk tárul az egész falka. 

Kisebb ijedelmet keltettünk, de ez hamar eltűnt. Malvin azonnal apuhoz futott, mire ő letérdelt és nyugtatóan morgott. Malvin megszaglászta és utána elment.
-Félti a kölyköket. 
-Vettem észre. Hányan vannak? 
-Pontosan nem tudom. De kb. négy lehet.
-Három... -Teszem hozzá.
-Volt időd beszélgetni? -Mosolyodik el.
-Ha azt akarom, hogy legyen akkor lesz. -Kacsintok majd nagyot sóhajtok. -Sebastian mondta... mért utálod?
-Nem utálom...csak nem örülök, hisz ő Raison fia... 
-Az ott Half... -Nézek jobbra.
-Igen... -Felegyenesedek és közelebb megyek hozzá. Leülök mellé és elkezdtem kaparni a földet. Ő is elkezd kaparni a kezem mellet. Felnézek rá  és belefúrom a szőrébe az arcom. Nyüsszent egyet majd megnyal. Érzem a meleg leheletét és ahogy erősen zihál. Felnézek a nagy szőrpamacsból és elmosolyodom, ekkor apu hangját hallom.
-Fenébe! -Messziről jött a hang. Felálltam és elindultam, amikor odaértem csak apu hátát láttam aki a földön térdelt. Leültem melé és csak akkor láttam. 
-Aaa... Apu... ez...
-Meghalt... -Kicsordult egy könnycsepp. Az egyik kölyök ott feküdt és nem mozdult. A fülemet a kicsire hajtotam és reménykedtem, hogy meghallom a parányi szívét... de nem. A test még meleg volt, nem tudtam uralkodni magamon így elkezdtem sírni. A könnyeim közt megláttam Ninát. Elfordultam a kölyöktől és felé kúsztam. Elkezdtem nyüszögni mire mellém feküdt. Hozzábújtam és a mancsait simogattam Malvin halk vakkantását  hallottam meg, felnéztem és ott állt mellettem. Megtöröltem a szemem és felálltam. 
-Bocsi. -Szoltam apuhoz. Megfogta a kezem és elhúzott a kicsitől.
-Hol a másik kettő?
-Gondolom valamelyik bokor alatt. 
-Most hova megyünk?
-Haza... beszélnem kell Manuelel. -Szó nélkül követtem aput egész úton.
 Amikor a faházhoz értünk bementem míg apu kint telefonált. Először Lukast láttam meg aki mosolyogva ült az asztalnál.
-Szia. -Ülök le mellé.
-Baj van?
-Igen... -Felállok és kinyitom a hűtőt.
-És mi az? -Lép mellém.
-Meghalt... -Kezdek el újra sírni.
-Ki? -Lép még közelebb.
-Az... az egyik kölyök! 
-Basszus! -Átölel és megpuszilja a fejem. -Nem sírj... 
-De! Ilyenkor szabad! -Elkezdtem szorongatni a pólója hátát és szipogva emlékeszem vissza arra a napra amikor megláttam Halfot. Kicsi volt és beteg, az egyik szeme be volt sárgulva és kézből kellett etetni. Ő túlélte, akkor ez az egészséges kölyök mért nem?!
-Ülj le. -Elenged és a kanapéhoz vezet. Leülök és tovább bőgök. 
-Sajnos, az élet nem mindig Happy...
-De érted nem az hogy beteg volt, vagy szenvedett! Teljesen egészséges volt! Szép nagy szőrű és zöld szemű! Gyönyörű volt! De csak volt! -Eldőlök a kanapén és egy díszpárnát szorongatok. 
-Mi van itt? -Jön le Lukas
-Meghalt az egyik kölyök... -Lukas a lábamhoz ült és leszedte rólam a cipőt.
-Ilyen nincs. -Ül le a fotelbe. -Így is csak három volt... 
-Még mindig nem fogtam fel... -Letörlöm a könnyeim és a párnát visszateszem a helyére. Benyit anyu és ahogy meglát leül mellém és átölel.
-Van még kettő... gondolj erre!