A NAGY családi bizalom Grr... 7. fejezet második rész

Beviharzok a fürdőbe és leülök a hideg csempére. Pár könnycsepp folyik le az arcomon, majd fáradtan dőlök el. Percek múlva erőt veszek magamon és felállok, megtörlöm az arcom és lezuhanyzom. Fogat mosok és egy törülközőt csavarok magam köré. Kinyitom az ajtót és megcélzom a legközelebbi szobát. Ahogy oda igyekezek anyut látom meg.
-Gyors voltál. Tessék a pizsamád!
-I... itt aludhatok? -Anyu elsőre aggodalmas majd megnyugtató mosolyt mutatott.
-ÉN bízok benned... és apu is csak... ő nagyon elfoglalt, sok mindent kell megoldania.
-Kösz... -Elveszem a ruhámat és adok egy puszit anyu arcára. 
-Legyél jó! -Int majd lemegy a lépcsőn. Pár percig csak állok a folyosó közepén, majd bemegyek Sebastian szobájába. Becsukom az ajtót és átöltözöm.

Éppen a törülközőt hajtom össze amikor benyitnak.

-Boccs! -Csukja vissza Sebastian az ajtót. Nevetek majd kinyitom.
-Nyugi, már felöltöztem! -Félmosoly jelenik meg az arcán majd beljebb lép. -Szépek a képek... Mutatok pár festmény felé.
-Nem kell szeretned őket... anyu rakta ide, de én legszívesebben kidobnám őket... olyan rondák... meg ijesztőek, bah! -Behajtom az ajtót majd halvány félmosollyal leülök az ágyra. Sebastian hol az ajtóra hol rám néz. -Te... mit csinálsz?
-Elegem volt mindenkiből... de mivel ez a te szobád maradhatsz...
-Köszönöm felség! -Leül mellém és nagyot sóhajt.
-Hol fogsz aludni?
-Gondolom a nappaliba... máshol nincs hely...
-Aha... -Pár perc (oké vagy fél óra) csend következett végül felálltam és egy füzetet kezdtem lapozgatni ami az íróasztalon volt. 
Az első lapon egy nagyon régi kép volt, anyu, apu Raison, Jeremy és mi hárman... 
-Ez édi. -Mutatom fel a képet.
-Az. -Lép mögém Sebastian. Tovább lapozok és egy csomó képet, cikket és kis emlékeket látok. 
-Minden itt van... simítom meg a füzet borítóját.
-Sok időbe telt mindent megszerezni, de el akartam készülni mire megérkeztek...
-Még édesebb! -Megfordulok és akaratlanul is elgyengültem.
-Mért van az, hogy ennyire ki tudsz billenteni az egyensúlyomból? -Suttog az ajkaimba Sebastian.
-Jeles vagyok más emberek elhülyítésében! -Mosolygok majd megcsókolom. -Fáradt vagyok. -Nyújtózok párat majd az ajtó felé nézek. -Szerintem megyek aludni. Sebastian nem szól semmit csak a szemeimet nézi és mosolyog. -Figyi, megnehezíted a dolgom... elengedsz? 
-Még egyszer nem... -Újra nevetek majd azokat az imádni való szőke tincseket kezdtem el piszkálni.
-Ne dramatizáld túl! -Megcsókol. Rajongód vagyok, de aludnom is kéne, szóóval...
-Na, sicc pihizni! -Elenged és kinyitja az ajtót. 
-Kösz, mester. -Lesétálok a kanapéig és ott eldőltem. magamra húztam egy vékony takarót és mosolyogva lehunytam a szemem. 

A NAGY családi bizalom Grr... 7. fejezet első rész

-Hintázunk? -Nézek Sebastian szemeibe.
-Mi?
-Na, lécci! Imádok hintázni! -Nevet majd megdörzsöli a homlokát.
-Kis hebrencs! -Ezen én kezdek el nevetni...

Leülünk a hintákra és lassan dülöngélünk.
-Emlékszel még arra amikor apuék elkezdték megépíteni ezeket a hintákat?
-Még jó... annyira izgultam, hogy enni se tudtam... 
-A csúszdákat, úgy vésték ki. -Egyre erősebb mosoly ül ki az arcára.
-Szép volt... 
-Kár, hogy utána két évvel visszamentetek Ausztriába... -Ezen a ponton lefagytam... erre mit lehet válaszolni? -És most Amerikában laktok?
-Ja... képzelheted mennyire örülök neki...
-De... legalább sok kultúrát ismerhetsz meg!
-És közben elveszítem a sajátomat! Ausztráliai vagyok... de Amerikában élek... mégis Németországot vallom lakhelyemnek! 
-Furcsa ezt így hallani.
-Még furcsább benne élni! De hagyjuk ezt... szétfagyok! -Felállok a hintáról és körbenézek. -Elég sötét van... -Közbe Sebastian is felállt. 
-Tessék! -A vállamra rakta a kabátját és átölelt.
-Oké ez már kezd nagyon szappanoperássá válni! -Nevetek és leveszem a kabátot. A derekamra kötöm és kinyitom a kis kaput.
-Sosem változol! -Ahogy becsukta a kaput előkapott egy kis (tényleg atom kicsit volt) zseblámpát és azzal világított.
-Még milyen rejtett tulajdonságaid vannak? -Újra elmosolyodom és a hideg nyert, hozzábújtam Sebastianhoz. 
-Hát... egyszerre tudok fázni és mint kiderült, kazánként működni, aztán... érthetetlen módon rajongok a sonkás, gombás pizzáért...
-Hm... még egy hasonlóság! -A szemeimbe néz Sebastian és átfut rajtam a hideg... érzem ahogy elpirulok.
-Mikor voltál utoljára kint náluk? 
-Huhh, régen... a kölyköket csak apu vizsgálgatta, mi Lukassal távol maradtunk tőlük...
-Kár volt... gyönyörűek! -Lassan hazaértünk és ahogy nyitotta Sebastian az ajtót aput láttam magam előtt.
-Ööö... hello... ilyen hamar?
-Hol voltál? -Apu arca olyan ijedten meredt rám, hogy rettegve kerestem a többiek tekintetét. 
-A játszótéren... érdekelt, hogy néz ki!
-Csak a hideg hazazavart minket! -Lépet beljebb Sebastian.
-Vicces... Lukas mondta, hogy mióta vagytok kint.
-Igen eléggé kihűltem, beengedsz? -Forgatja a szemeit apu, majd odébb áll és becsukja mögöttem az ajtót.
Sebastian az apjával beszélget míg én a sajátommal nézek farkasszemet.
-Imádom, hogy ennyire hülyének nézel! -Lerakom Sebastian kabátját ás felmegyek a lépcsőn. Lukas épp ekkor lép ki a szobájából.
-Kösz, hogy elárultál...
-Értetek volna haza! -Ölel át.
-Mit csinálsz? Akkora egy idióta vagy! -Lököm el magamtól. -Fürdök, tudjátok a fürdőszobában! -Ordítok, leginkább apunak. 

Ahh szerelem... ez nekem nem megy!! 6. fejezet

Pár perc múlva utol értem Jeremy-t és együtt sétáltunk vissza. 

-Emmy! -Ölelt át anyu. -Mért szeretsz eltűnni?
-Bocsi... -Elengedem és aput keresem.
-Mi lassan indulunk te itt maradsz?
-Aha... mért ne... 
-Jól van picim akkor mi megyünk! -Mégegyszer megpuszil anyu majd elmegy. Elballagok a házikóig és belépek. Lukas a konyhában készít valamit, közelebb megyek és meglesem mit is.

-Ez mi lesz?
-Őszintén? Fogalmam sincs! De éhes vagyok, szóval...
-Jaj, hagyd már! Béna... -Elé állok és belenézek a fazékba. -Ez... tészta?
-Ühüm. Ilyen csiga tészta.
-Biztos... -Keresek egy villát és kihalászok egy darabot. Bele harapok majd kicsit elnyammogok felette. -Szerintem jó... de szerinted? -Dugom az orra alá a maradék tésztát. Elveszi és gondolkodó arcot vág.
-Nem rossz... de így natúrba? Eh... -Megrebegtetem a szemem és kinyitom a hűtőt, közben lépteket hallok fentről.
-Öcsi! -Emeli fel a hangját Lukas. Sebastian lejön a lépcsőn és érdeklődve jön közelebb.
-Mi a vacsi?
-Ööö... natúr tészta? -Nézek fel a hűtőből. -Semmi sincs... csak ilyen izé... -Felemelek egy zacskó... ööö... ételt? Vagy kutyakaját? Lukas elveszi és bele szagol.
-Uhh... emlékszel a kínaira amit nem ettem meg végül? Nos, ez lenne AZ! -Azonnal rám jött a hányiger viszont Sebastian élvezte ezt a... viccet?!
-Ehh... jó lesz az! 
-Mi hülye vagy? Megférgesedsz! -Csapom ki Sebastian kezéből.
-Jajj, anyu! Ez csak kaja! Túl fogom élni. -Leül és kiveszi a "vacsoráját" és bele szagol. -Uhh... vaaagy jöjjön a natúr tészta! -A tányért és a kaját egy az egyben kidobta és a fazék felé nézett.
-Mért is maradtam itt veletek!
-Emm! Ha nem lennél itt simán éhen haltunk volna!
-Barmok! -Kiszedem a tésztát leszűröm amennyire megy, és végül kipakolom három tányérra.
-Istennő vagy! -Szólal meg a kis férges Sebastian.
-Olyat mondj amit nem tudok! -Elhúzom a számat és leülök a fiúk közé.
-De a tésztát én főztem ki! -Nyavalyog keservesen Lukas. Sebastian eltolja a tányérját és megrázza a fejét.
-Akkor inkább éhen halok! 
-Hé, fiúk! Enni! Utána nyafizni! -Basszus de jó anya leszek :D
-Értettük... -Mondják kórusban. Pár percig tényleg csend volt... aztán megették a kaját.

  Kb. húsz perce azon vitatkoztak, hogy mit nézzünk. Végül már annyira elegem volt belőlük, hogy felmentem az emeletre, ott Sebastian szobájába és eldőltem az ágyon. Mondjuk nem nagyon tűnt fel nekik, hogy elmentem... a mobilom összes alkalmazását végig néztem már... leraktam a kütyüt és lehunytam a szemem. 
Hallom, hogy valaki feljön, de nem nagyon érdekel. Belép a szobámba itt már tudtam ki az. Érzem, hogy mellettem van és néz. Leül az ágyra és a lábamat simogatja. 
-Kikészítettünk? 
-Kicsit! -Elmosolyodom és kinyitom a szemem. -Jó végre itt lenni. -Közelebb jön és mélyen a szemembe néz. -Várj, ez így túl nyálas lesz! -Szegény meg se tudott szólalni. Felültem és megcsókoltam. Kacsintok és felállok. Kisétálok és utána le. 
-Emm... -Figyelmen kívül hagyom Sebastian hívását és leülök a lépcső utolsó fokára. Beletúrok a hajamba és ekkor látom, hogy kaptam egy SMS-t... aputól jött. 'Van mit ennetek?' Mosolyogva rázom a fejem majd bepötyögöm a választ: 'Megoldottunk' Becsúsztatom  zsebemre a mobilom és felállok.
-Minion! -Lukas áll mögöttem és várja, hogy...?
-Mizu?
-Bocsi, de... ELENGEDSZ? 
-Ja... okés fáradt vagyok! -Sötét vihogásba kezdek és lelépek a lépcsőről. Leülök a kanapéra és a tenyerembe csomagolom az arcom.
-Na mi van? Rosszul csókol az öcsém? Én jobb vagyok! -Bök oldalba Elmosolyodom és akaratlanul is nevetni kezdek.
-Dehogy... imádom ahogy csókol.
-Basszus! -Még hangosabban nevetek és a vállát verem. Amikor már oda jutottunk, hogy fulladoztunk lejött Sebastian is.
-Jól vagytok? -Ül le mellém.
-Pe... pehhesze! -Megtörlöm a szemem és hátra dőlök. 
-Csak kiveséztük a világ talán legérdekesebb témáját... az öcsém nyelvét!
-Menjetek el oda ahol ez érdekel jó? -Áll föl dühösen. -Ránézek majd Lukasra.
-Figyu...
-Hagyjuk! -Kimegy a házból és jó erősen becsapja maga mögött az ajtót.
-Ez mi volt? -Nézek "csúnyán" a még mindig nyugodtan ülő Lukasra.
-Az öcsém mániája, hogy elveszem tőle a csajokat... pedig ők választanak engem! -Hirtelen lezuhantam a kénköves pokolba, persze csak lélekben.
-É-és... mikor? Szóval...
-Nyugi! Amióta volt a blui csak rólad tud beszélni, elég idegesítő...
-Édes... -A cipőmért nyúlok és nyitom az ajtót mikor végre feláll.
-Hova, hova?
-Az öcséd után!
-Na, neee... a hisztis után mész engem meg itt hagysz! 
-Nem vicces...
-Pedig annak indult. 
-Hát nagyon nem! -Kimegyek és elindulok a kis 'játszóterünk' felé... mindig itt lógtunk amikor még kicsit voltunk... meg amikor még itt laktunk. Amikor beléptem a kis kerítéssel körülvett füves hintákkal, meg mászókákkal teli térre egy ismerős hátat láttam az egyik padon. Leültem mellé és a keze után nyúltam, először elrántotta majd megfogta.
-Utálom...
-Ő a bátyád... és ő nem is ilyen szexy! -Oldalba bököm, de semmi reakció. -Oké... 'B' terv.... 
-Legyen 'C' lécci. -Rám néz és megcsókol. Megsimítom a hátát ő pedig a fülemmel játszik. 
-Ez a 'B' terv nyomi! -Elmosolyodik majd folytatjuk a csókolózás. Kb. tíz percig ülünk és forgolódunk egymást ölelve, de végül levegőt kellett vennem. Elengedem és felállok a padról. 
-Rég voltam itt.
-Én is... de nem volt jobb ötletem.
-Mért veszekdtek mindenen Lukassal? Ölnék egy tesóért. 
-Olyanét aki, magasabb, idősebb és viccesebb? 
-Istenem! Én nem fogom őt választani! Nem ő volt ott a gombás, sonkás pizzánál hanem te! -Elmosolyodik és megfogja a kezem.

Koko mindig segít. 5. fejezet

-Gondoljak erre?! Anya! Igen, persze van még kettő... de nem három! -Kiveszem Lukas kezéből a cipőimet felveszem és kimegyek. Elkezdek visszafelé sétálni a falkához. Párszor még hallottam anyu hangját ahogy keres, de nem válaszoltam... csak mentem és mentem és mentem. Pár perc múlva elértem a bokorhoz. Bebújok és megpillantom Liát. Nyüszögve jött oda hozzám. Lerogytam a földre és átöleltem, nem törődve a veszéllyel, hogy talán megijesztem. Csak sírni akartam valaki vállán aki feltétel nélkül szeret, és nem akar megvigasztalni hülye indokokkal. A a farkaslány nyugodtan ült melettem és hagyta, hogy teljesen belefúródjak. Percek múlva Pete is megjelent és szokásához híven elkezdett csipkedni. Elmosolyogtam és elkezdtem játszani vele, ahogy ugrálunk egymásra Koko lép mellénk és Petét elkergeti. Szegény bátyóm szomorúan odébb kullogott  és lefeküdt az árnyékba. 

-Na mi van kék szemű! -A mancsával felém nyúl és a combomat kaparja. Megsimítom a mancsát és felállok. Lesétálok egy kitaposott útra és követtem a vonalat, Koko pedig jött utánam. 
Elég hosszú ideje sétálok már... hamarosan besötétedik... ránézek az órámra é már hat óra.
-Basszus... haza kell mennem. -Leülök egy kőre és Kokora nézek. Fejét az ölembe hajtja és lehunyja a szemeit. -Ah... bárcsak veletek maradhatnék... -Megsimítom a fejét és akkor veszem észre, egy elég csúnya de már gyógyuló seb van a fülén. -Veled meg mi történt? -Felnéz és szemei szomorúak voltak és fáradtak. -Nehéz mi? 
-Semmi sem könnyű. -Hallok egy ismerős hangot a hátam mögül. 
-Jeremy? -Fordulok meg. -Te... nem is láttalak még! -Felállok és átölelem.
-Hallom, nem viseled jól a halált. -Leül és maga mellé húz.
-Hát nem... nem vagyok olyan kemény, mint te. Nem tudok nem kötődni hozzájuk.
-Én is kötődöm hozzájuk, csak másképp gyászolok. -Elmosolyodik és nagyot sóhajt. A vállára hajtom a fejem és lehunyom a szemem.
-Hogyan? 
-Ha nem alszol el, elmondom! 
-Jó bocsi. -Kinyitom a szemem és megkeresem az övéit.
-Ha ilyen történik, azonnal nyomozni kezdek... így nem a gyász hanem a kíváncsiság uralkodik rajtam.
-Ez beválik?
-Nekem igen... de az érzéseket nem lehet megtanulni, az csak jön.
-Mondtam már, hogy szerencsés Raison? Én is ilyen jófej férjet akarok... majd.
-Köszi. -Látom, hogy elpirult Jeremy amitől akaratlanul is elnevetettem magam.
-És most mi lesz? 
-Hazakísérlek. Utána a felnőttek otthagynak titeket a faházban. 
-Ja persze képzelem. Apu sose hagyna egyedül két fiúval.
-Emm! Bízik benned! Csak félt... ezért nem hibáztathatod.
-Édes vagy, de nem bízik bennem... mondjuk nem hibáztatom elég szörnyű tudok lenni.
-Nagyon szeret. És ezért én kerestelek meg, mert tudta, hogy ő most nem tud segíteni és ettől szenved. Ez az első alkalom, hogy a szüleid nem elegek.
-Nagyon szeretem őket... de mostanában már nem elég csak az ő véleményük. 
-Ez természetes, ezért fogsz a faházban éjszakázni! -Kacsint és felhúz.
-Most komoly? -Felsikítok és a nyakába ugrok.
-De ahhoz haza kéne érni... 
-Jó megyek! De... adsz még egy kis időt?
-Okés, előre megyek, de el ne tűnj! -Elsétál Jeremy, én leguggolok Koko mellé és átölelem.
-Köszi kislány! -Megpuszilom mire ő elkezd nyalogatni. -Haza találsz? -Újra megnyal és utána elindul a sűrű felé. Visszanéz majd teljesen eltűnik. Sóhajtok és elindulok Jeremy után.

Zöld szemű angyal. 4. fejezet

-Mizu? -Állok meg apu mellett.
-Megkeressük Malvint és a többiket?
-Mekkorák a kicsik? -Kilépek a házból és körül nézek.
-Most lesznek egy hónaposak. Már járkálnak.
-Csak mi megyünk? -Nézek újból körül. Apa elmosolyodik.
-Anyádnak állítólag valami fontos megbeszélni valója van... nem fogom megvárni! -Kacsint és megfogja a kezem -Megyünk?
-Még jó! -Fúrom bele az arcom apu pulcsijába. 
   Már sétálunk egy jó ideje amikor végre megmozdul valami.
-Apu...
-Halkan. -Elenged és meggörnyedve meg a mozgás irányába. Én mögötte állok és erősen figyelek. 
-Na? -Ekkor egy kék szempárt pillantok meg. -Koko? -Apu mosolyogva bólogat. 
-Gyere már ki. -Nyúl a szempár felé. Ekkor Koko megnyalja apu kezét majd előjön a rejtekéről. 
-Kicsi Kokóm! -Sétálok oda. 
  Hátrébb lép, de nem fél. Mélyen beleszagol a levegőbe majd teljesen kijön a tiszta terepre. Leül és rám néz. Lassan leülök mellé és a kezemet az arcához emelem. Megszagol majd megnyal. Megsimítom a fülét.
-Elképesztő, hogy még mindig emlékszik ránk. -Apu is leül és ő is megsimítja a szukát.
-És még ők a hülyébb faj... pff... egy ember napok alatt elfelejt... -Apu nem szól semmit csak egyetértően bólogat. Pár perc múlva Koko feláll és a bokor felé megy. Ekkor egy ismerős vakkantásra lettem figyelmes.
-Ez Half...
-Bizony! -Követjük Kokot és pár méter után elénk tárul az egész falka. 

Kisebb ijedelmet keltettünk, de ez hamar eltűnt. Malvin azonnal apuhoz futott, mire ő letérdelt és nyugtatóan morgott. Malvin megszaglászta és utána elment.
-Félti a kölyköket. 
-Vettem észre. Hányan vannak? 
-Pontosan nem tudom. De kb. négy lehet.
-Három... -Teszem hozzá.
-Volt időd beszélgetni? -Mosolyodik el.
-Ha azt akarom, hogy legyen akkor lesz. -Kacsintok majd nagyot sóhajtok. -Sebastian mondta... mért utálod?
-Nem utálom...csak nem örülök, hisz ő Raison fia... 
-Az ott Half... -Nézek jobbra.
-Igen... -Felegyenesedek és közelebb megyek hozzá. Leülök mellé és elkezdtem kaparni a földet. Ő is elkezd kaparni a kezem mellet. Felnézek rá  és belefúrom a szőrébe az arcom. Nyüsszent egyet majd megnyal. Érzem a meleg leheletét és ahogy erősen zihál. Felnézek a nagy szőrpamacsból és elmosolyodom, ekkor apu hangját hallom.
-Fenébe! -Messziről jött a hang. Felálltam és elindultam, amikor odaértem csak apu hátát láttam aki a földön térdelt. Leültem melé és csak akkor láttam. 
-Aaa... Apu... ez...
-Meghalt... -Kicsordult egy könnycsepp. Az egyik kölyök ott feküdt és nem mozdult. A fülemet a kicsire hajtotam és reménykedtem, hogy meghallom a parányi szívét... de nem. A test még meleg volt, nem tudtam uralkodni magamon így elkezdtem sírni. A könnyeim közt megláttam Ninát. Elfordultam a kölyöktől és felé kúsztam. Elkezdtem nyüszögni mire mellém feküdt. Hozzábújtam és a mancsait simogattam Malvin halk vakkantását  hallottam meg, felnéztem és ott állt mellettem. Megtöröltem a szemem és felálltam. 
-Bocsi. -Szoltam apuhoz. Megfogta a kezem és elhúzott a kicsitől.
-Hol a másik kettő?
-Gondolom valamelyik bokor alatt. 
-Most hova megyünk?
-Haza... beszélnem kell Manuelel. -Szó nélkül követtem aput egész úton.
 Amikor a faházhoz értünk bementem míg apu kint telefonált. Először Lukast láttam meg aki mosolyogva ült az asztalnál.
-Szia. -Ülök le mellé.
-Baj van?
-Igen... -Felállok és kinyitom a hűtőt.
-És mi az? -Lép mellém.
-Meghalt... -Kezdek el újra sírni.
-Ki? -Lép még közelebb.
-Az... az egyik kölyök! 
-Basszus! -Átölel és megpuszilja a fejem. -Nem sírj... 
-De! Ilyenkor szabad! -Elkezdtem szorongatni a pólója hátát és szipogva emlékeszem vissza arra a napra amikor megláttam Halfot. Kicsi volt és beteg, az egyik szeme be volt sárgulva és kézből kellett etetni. Ő túlélte, akkor ez az egészséges kölyök mért nem?!
-Ülj le. -Elenged és a kanapéhoz vezet. Leülök és tovább bőgök. 
-Sajnos, az élet nem mindig Happy...
-De érted nem az hogy beteg volt, vagy szenvedett! Teljesen egészséges volt! Szép nagy szőrű és zöld szemű! Gyönyörű volt! De csak volt! -Eldőlök a kanapén és egy díszpárnát szorongatok. 
-Mi van itt? -Jön le Lukas
-Meghalt az egyik kölyök... -Lukas a lábamhoz ült és leszedte rólam a cipőt.
-Ilyen nincs. -Ül le a fotelbe. -Így is csak három volt... 
-Még mindig nem fogtam fel... -Letörlöm a könnyeim és a párnát visszateszem a helyére. Benyit anyu és ahogy meglát leül mellém és átölel.
-Van még kettő... gondolj erre!