Beviharzok a fürdőbe és leülök a hideg csempére. Pár könnycsepp folyik le az arcomon, majd fáradtan dőlök el. Percek múlva erőt veszek magamon és felállok, megtörlöm az arcom és lezuhanyzom. Fogat mosok és egy törülközőt csavarok magam köré. Kinyitom az ajtót és megcélzom a legközelebbi szobát. Ahogy oda igyekezek anyut látom meg.
-Gyors voltál. Tessék a pizsamád!
-I... itt aludhatok? -Anyu elsőre aggodalmas majd megnyugtató mosolyt mutatott.
-ÉN bízok benned... és apu is csak... ő nagyon elfoglalt, sok mindent kell megoldania.
-Kösz... -Elveszem a ruhámat és adok egy puszit anyu arcára.
-Legyél jó! -Int majd lemegy a lépcsőn. Pár percig csak állok a folyosó közepén, majd bemegyek Sebastian szobájába. Becsukom az ajtót és átöltözöm.
Éppen a törülközőt hajtom össze amikor benyitnak.
-Boccs! -Csukja vissza Sebastian az ajtót. Nevetek majd kinyitom.
-Nyugi, már felöltöztem! -Félmosoly jelenik meg az arcán majd beljebb lép. -Szépek a képek... Mutatok pár festmény felé.
-Nem kell szeretned őket... anyu rakta ide, de én legszívesebben kidobnám őket... olyan rondák... meg ijesztőek, bah! -Behajtom az ajtót majd halvány félmosollyal leülök az ágyra. Sebastian hol az ajtóra hol rám néz. -Te... mit csinálsz?
-Elegem volt mindenkiből... de mivel ez a te szobád maradhatsz...
-Köszönöm felség! -Leül mellém és nagyot sóhajt.
-Hol fogsz aludni?
-Gondolom a nappaliba... máshol nincs hely...
-Aha... -Pár perc (oké vagy fél óra) csend következett végül felálltam és egy füzetet kezdtem lapozgatni ami az íróasztalon volt.
Az első lapon egy nagyon régi kép volt, anyu, apu Raison, Jeremy és mi hárman...
-Ez édi. -Mutatom fel a képet.
-Az. -Lép mögém Sebastian. Tovább lapozok és egy csomó képet, cikket és kis emlékeket látok.
-Minden itt van... simítom meg a füzet borítóját.
-Sok időbe telt mindent megszerezni, de el akartam készülni mire megérkeztek...
-Még édesebb! -Megfordulok és akaratlanul is elgyengültem.
-Mért van az, hogy ennyire ki tudsz billenteni az egyensúlyomból? -Suttog az ajkaimba Sebastian.
-Jeles vagyok más emberek elhülyítésében! -Mosolygok majd megcsókolom. -Fáradt vagyok. -Nyújtózok párat majd az ajtó felé nézek. -Szerintem megyek aludni. Sebastian nem szól semmit csak a szemeimet nézi és mosolyog. -Figyi, megnehezíted a dolgom... elengedsz?
-Még egyszer nem... -Újra nevetek majd azokat az imádni való szőke tincseket kezdtem el piszkálni.
-Ne dramatizáld túl! -Megcsókol. Rajongód vagyok, de aludnom is kéne, szóóval...
-Na, sicc pihizni! -Elenged és kinyitja az ajtót.
-Kösz, mester. -Lesétálok a kanapéig és ott eldőltem. magamra húztam egy vékony takarót és mosolyogva lehunytam a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése