-Hintázunk? -Nézek Sebastian szemeibe.
-Mi?
-Na, lécci! Imádok hintázni! -Nevet majd megdörzsöli a homlokát.
-Kis hebrencs! -Ezen én kezdek el nevetni...
Leülünk a hintákra és lassan dülöngélünk.
-Emlékszel még arra amikor apuék elkezdték megépíteni ezeket a hintákat?
-Még jó... annyira izgultam, hogy enni se tudtam...
-A csúszdákat, úgy vésték ki. -Egyre erősebb mosoly ül ki az arcára.
-Szép volt...
-Kár, hogy utána két évvel visszamentetek Ausztriába... -Ezen a ponton lefagytam... erre mit lehet válaszolni? -És most Amerikában laktok?
-Ja... képzelheted mennyire örülök neki...
-De... legalább sok kultúrát ismerhetsz meg!
-És közben elveszítem a sajátomat! Ausztráliai vagyok... de Amerikában élek... mégis Németországot vallom lakhelyemnek!
-Furcsa ezt így hallani.
-Még furcsább benne élni! De hagyjuk ezt... szétfagyok! -Felállok a hintáról és körbenézek. -Elég sötét van... -Közbe Sebastian is felállt.
-Tessék! -A vállamra rakta a kabátját és átölelt.
-Oké ez már kezd nagyon szappanoperássá válni! -Nevetek és leveszem a kabátot. A derekamra kötöm és kinyitom a kis kaput.
-Sosem változol! -Ahogy becsukta a kaput előkapott egy kis (tényleg atom kicsit volt) zseblámpát és azzal világított.
-Még milyen rejtett tulajdonságaid vannak? -Újra elmosolyodom és a hideg nyert, hozzábújtam Sebastianhoz.
-Hát... egyszerre tudok fázni és mint kiderült, kazánként működni, aztán... érthetetlen módon rajongok a sonkás, gombás pizzáért...
-Hm... még egy hasonlóság! -A szemeimbe néz Sebastian és átfut rajtam a hideg... érzem ahogy elpirulok.
-Mikor voltál utoljára kint náluk?
-Huhh, régen... a kölyköket csak apu vizsgálgatta, mi Lukassal távol maradtunk tőlük...
-Kár volt... gyönyörűek! -Lassan hazaértünk és ahogy nyitotta Sebastian az ajtót aput láttam magam előtt.
-Ööö... hello... ilyen hamar?
-Hol voltál? -Apu arca olyan ijedten meredt rám, hogy rettegve kerestem a többiek tekintetét.
-A játszótéren... érdekelt, hogy néz ki!
-Csak a hideg hazazavart minket! -Lépet beljebb Sebastian.
-Vicces... Lukas mondta, hogy mióta vagytok kint.
-Igen eléggé kihűltem, beengedsz? -Forgatja a szemeit apu, majd odébb áll és becsukja mögöttem az ajtót.
Sebastian az apjával beszélget míg én a sajátommal nézek farkasszemet.
-Imádom, hogy ennyire hülyének nézel! -Lerakom Sebastian kabátját ás felmegyek a lépcsőn. Lukas épp ekkor lép ki a szobájából.
-Kösz, hogy elárultál...
-Értetek volna haza! -Ölel át.
-Mit csinálsz? Akkora egy idióta vagy! -Lököm el magamtól. -Fürdök, tudjátok a fürdőszobában! -Ordítok, leginkább apunak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése